LUNA 1972 | Tibor ISKI KOCSIS

(Kérjük, görgesse le a magyar nyelvű sajtóanyaghoz. Köszönjük.) Tibor iSKI KOCSIS’ LUNA drawing-installation is a subjective artistic reflection on the scientifically and culturally outstanding Apollo-programme. The inspiration of his large-scale charcoal drawings – to be regarded as contemporary landscapes – are the photo documents taken by the astronauts of the Apollo 16 and 17 missions in April and December, 1972. The date appearing in the exhibition’s title is also the artist’s birth year indicating a personal relation as a romantic, neo-avant-garde gesture with the subject of the exhibition and its zenith. ’Besides the topic itself, my professional, artistic decision was made upon the colour effect seen on the photographs. The pictures taken on colour negatives and slides the moonscape appears black and white because the Moon has no ambi-ence thus the ultraviolet radiation of the Sun, its colour-neutralizing effect prevail directly on the surface. How-ever, the objects from the Earth appear vividly in the landscape. This contrast can be interpreted as a perfect symbol, an alienating circumstance between the human and the landscape without. In the course of the Apollo programme, the World’s Western part could have watched the shrinking vision of Earth in live broadcast on television until at last it became a small ball on the horizon of the Moon. The mental effect of this sight was elemental. The dominant experience of these pictures enhancing the fragility of Earth and its uniqueness became the roots or provided new impetus to the green movements spreading around the World.’ The successful Moon landing can still be regarded as one of the greatest scientific achievements of mankind. Besides, it was a symbolic event contributing to the unity of humankind that soon led to military easing and space cooperation of the major powers during the cold war era. Since the Apollo 17 mission in December, 1972 no person has been on the Moon. iski Kocsis has been paying special attention to painter’s drawings, namely to drawings that are realized emphatically along painterly reflection. His drawings are not graphic works; they carry the marks of painterliness in them. The painter transcends painting, so that he can exemplify the subject with drawing tools which is, together with the compo-sition, taken from the interdisciplinary contemporary culture. The socially sensible attitude reflecting directly on socio-political issues has been important for the artist in his preceding projects (Ecotourism, Identity) as well. In the charcoal drawings of LUNA-series this approach encounters with the elaboration of his landscapes, their painterly sensibility where the medium itself is a layer of interpretation: the selection of carbon, the substratum of all known living, to depict the realistic nature without humanity. The exhibition is one comprehensive composition where the complex of the artworks adapts to the gallery space. Visitors encounter with a sheet music-like installation where the pictures are arranged as notes, creating a rhythm, a melody. Stepping closer to the drawings, the attention is focused on the painterly qualities. Supplementing the meaning of the exhibition’s topic with all these will make the whole concept visible. - iSKI KOCSIS Tibor LUNA rajz-installációja egyéni művészi reflexiót fogalmaz meg a tudományos és kultúrtörténeti szempontból is kimagasló Apollo-programra. Kortárs tájképként definiálható nagyméretű szénrajzainak inspirációs forrása az Apollo-16 és -17 űrhajósai által 1972. áprilisban és decemberben készített fotódokumentumok. A kiállítás címében megjelenő évszám emellett a művész születésének éve is egyben, mely romantikus-neo avantgard gesztusként egyfajta személyes kapcsolatot jelöl a kiállítás tárgyával, illetve annak csúcspontjával. "A téma mellett a szakmai, festői döntésemet a fényképeken tapasztalt színjelenség miatt hoztam meg, ugyanis a színes negatívra, diára fotózott képeken a holdtáj látványa fekete-fehér, azon egyszerű ok miatt, mert a Holdnak nincs légköre, így a nap ultraviola sugárzása, színsemlegesítő hatása közvetlen érvényesül a felszínen. Viszont a tájban megjelenő földi származású tárgy színesen látható. Ezen kontraszt tökéletes jelképként értelmezhető, mint az elidegenítő körülmény ember és növényzetmentes táj között. Az Apollo-program során a világ nyugati fele egyenes adásban nézhette a televízió képernyőkön keresztül a Föld egyre kisebb és kisebb képét, mindaddig, míg a Hold horizontján a képernyő kicsiny szegletét kitöltő golyóvá zsugorodott. A látvány mentális hatása elementáris volt. A Föld törékenységét és egyedülállóságát hangsúlyozó képek meghatározó élményként gyökerévé váltak, vagy adtak új lendületet az egész világban szétfutó zöld mozgalmaknak." A sikeres Holdra szállás máig ható, az emberiség legnagyszerűbb tudományos eredményei közé sorolt teljesítmény, emellett a hidegháborús katonai szembenállás idején egy, az egész emberiség eggyé válását elősegítő, szimbolikus esemény volt, amely rövid időn belül elvezetett a nagyhatalmak világűrbeli együttműködéséhez és a katonai enyhüléshez. A Holdon az Apollo-17 1972. decemberi útja óta sem járt emberi lény. iski Kocsis az elmúlt közel tíz évben kiemelt figyelmet szentelt a festőrajznak, azaz olyan rajzoknak, amelyek hangsúlyosan a festői gondolkodás mentén valósulnak meg - technikájában klasszikus rajzi eszközhasználat mellett a festői foltrajzot helyezi előtérbe a grafikusabb vonalrajz helyett. Témájában, kompozíciójában az interdiszciplináris kortárs kultúrából merít. A művész korábbi projektjeinél is hangsúlyos volt a direkt társadalompolitikai kérdésekre reflektáló, szociálisan érzékeny attitűd - globális és lokális szinten is (Ökoturizmus, Identitás). A LUNA-sorozat szénrajzaiban ez a szemlélet találkozik a 2007-től készült természetképeinek részletgazdag kidolgozottságával, festői érzékenységével, ahol maga a médium-választás is egyfajta értelmezési rétegként definiálható: a minden ismert élet alapjának tekinthető szén választása az ember nélküli természet élethű ábrázolásához.